Próbálom mindenki számára érthetően elmondani.
Minden bejegyzésemet ezzel kezdem, mert úgy érzem minden alkalommal el kell mondanom, nem nyitunk vitát már arról, hogy az esport sport, vagy sem, mert akinek szeme van láthatja, miről is szól ez az egész. Parttalan vitákat folytatni arról, hogy hol ebben a testedzés, vagy mitől lennének az egeret nyomkodó, vagy a kontrollert bűvölő srácok és lányok sportemberek tényleg felesleges, ajánlom az ehhez kapcsolódó szakirodalom garmadáját, itthon és külföldön is. De ha nagyon kell, itt egy kis statisztika. A legnagyobb esport rendezvényeket, versenyeket szervező cég az ESL( Electronic Sports League) tanulmánya rámutatott, hogy a lakossághoz képest ugyanolyan aktív sporttevékenységet folytatnak az e-sportolók. Mindössze 5 százalékuk kerüli a sport bármilyen formáját, miközben 8,5 százalékuk hivatásos sportoló. Sportegyesületben 25 százalékuk végez rendszeres testmozgást, míg az edzőtermeket 60 százalékuk látogatja. Nem vitás, az e-sport elsősorban mentális felkészültséget és képzettséget követel meg a versenyzőktől, azonban a fizikai állóképesség is fontos szerepet játszik, még akkor is, ha ez a külső szemlélők elől rejtve marad. (ennél szebben én sem tudtam volna megfogalmazni, köszi Esportmilla)

És akkor térjünk is a tárgyra. Ki is az esportoló? Az esportmilla  oldalán a következőt olvashatjuk erről: "A videojáték kultúra világszinten professzionális játékos réteget termelt ki napjainkra, akik a játéktevékenységből élnek."
Tehát van, a videojátékosoknak azon rétege, akik olyan profi szintre emelték a játék minőségét, hogy azt szabályozott körülmények között, versenyeken, közönség előtt, pénznyereményért, valamint fix fizetésért űzhetik. Milyen egyszerű is ez, egy mai fiatal szemével. Tolom éjszakákon át a lol-t a cs:got, vagy bármelyik másik játékot, beleölök sok sok órát és esportoló leszek. Nyilván, a kezdeti fázisban ez történik, azután jönnek a társak akikkel együtt már csapatot alkotnak, (most nem térek ki az egyéni sportágakra, majd egy közelebbi írásban teszem meg) és elkezdenek céllal játszani. Közösen készülnek, taktikákat gyakorolnak, kommunikációt tanulnak, és optimális esetben fejlődnek. 
Majd elindulnak egy versenyen, aztán még egyen és még egyen, majd elérik azt a szintet ahol jobb esetben együtt haladhatnak tovább a profi esportolóvá válás útján, kicsit más esetben már meglévő csapatokhoz kerülnek egyesével, ahol még tovább fejlődhetnek. 
A végállomás lehet egy profi esport klub aminek keretei között, fizetett sportolóként, edzőkkel, akár gaming házzal és teljes stábbal a hátuk mögött folytathatják a munkát. 
 A legjobb példa erre a brazil nemzetiségű de német tulajdonú SK Gaming csapata, akik 2016. szeptemberében egyszerűen felvásárolták a  brazil Luminosity Gaming csapatát. A csapat tagjai mind a brazil Games Academy-ről kerültek ki. Ennél szebb példa, arra hogyan lesz a játékból sport, majd abból komoly munka, megélhetési forrás, és dollár milliók, keveset tudnék mutatni. (de nem kell a tengeren túlra menni, lengyel barátaink háza táján is remek példát találunk, a Virtus Pro cs:go csapatánál.) Ez zajlik külföldön. Egy másik dimenzióban.

Itthoni viszonylatban azok az esportolóink lettek eredményesek, akik valamilyen úton módon külföldi csapatoknál találták meg a helyüket. Ilyen például Kiss "vizicsacsi" Tamás, aki az általa üzött versenyszámban a tavaszi szezonban a világbajnokság legértékesebb játékosa lett, vagy Böröcz "DeadFox" Bence, ő elsőként jutott ki egy olyan tournamentre, amire magyar játékos még soha, vagy nézzük a lányokat, Keszeli "Nylon" Nikolett CS:GO játékos aki a világ legjobb női csapatával halmozta a jobbnál jobb helyezéseket. 

• 
• 
• 

Az első fizetett csapatra vonatkozó kezdeményezés a Docler Myrmidons DOTA2 csapatának megszervezése volt, akik a közösség és a szakértők véleményét félretolva, a nemzetközi sémának megfelelően, nem egy már meglévő csapatot emeltek magukhoz, hanem a csapatokból a legjobb játékosokat szólították meg. Miért is volt ez halálra ítélve? Mert a pénz csak egy ideig motiválta őket, nem egymást választották társnak, hanem kiválasztották őket. Ráadásul a legjobbak közül, sokan nem hagyták el az iskolájukat vagy a munkájukat egy éves szerződésért, aminek a kimenetele bizonytalan. 
A Docler csapatának azért azt a pontot ki kell osztani, hogy sokat tettek azért, hogy az esport csapatok láthatóvá váljanak, és hogy a problémák amelyek csapaton belül felmerülhetnek miként oldhatóak meg. Nem mellesleg kitermelt ez a projekt egy olyan szakértőt akinek éppen mostanában jelent meg magyarul is könyve ebben a témában. Már megérte.

De itt meg is állhatunk. Jelenleg Magyarországon nincs profi esport csapat, akik a gamerségből élnek.

De akkor mi ez az esport őrület itthon? 
Az, hogy lehet jobb is, vannak tehetségeink, jó csapataink, remek kezdeményezések, jó edzők és menedzserek. A külföldi nagy csapatok mintáját követve (AC Milan, West Ham, Sporting Lisbon, Manchester City stb) a klasszikus sportegyesületek idehaza (MTK, DVTK, Honvéd stb) rájöttek, hogy az esport visszahozza a falaik közé a sport iránt megcsappant érdeklődésű fiatalokat. Rájöttek, hogy ezek nem aszociális, sportra immunis gyerekek. A játék során kialakult kommunikáció, csapatjátékos tudás, taktikai érzék, akár klasszikus sportoknál is hasznos lehet, és ugyanez vissza is igaz, a csapatjátékokat játszó sportolók, sokkal eredményesebbek tudnak lenni az esportokban. Ennyire egyszerű ez.

az MTK esport csapatának bejelentése. forrás: Esport1.hu

Jó felé haladunk, csapatok garmadáját sorolhatnám fel, akik az új (már meglévő klasszikus sport egyesületekhez csatlakoznának) vonalat követik. Fiatalok, és lelkesek. Csak szurkolni tudok nekik!

Legközelebb vagy az egyéni sportokban jeleskedő zsenikről írok, vagy a női játékosok helyzetéről. Még nem tudom :)